A határvédő "zalafő árok" faluja volt az államalapítástól kezdve. 1364-ben szerepel oklevélben, az országos nemesek sorába emelt őrnagy Miklós fia Sáska Péter birtokaként. 1391-ben a németújvári várral együtt Sárói Laszló temesi ispán birtokába került, 1453-ban az Újlaki családé lett, majd 1524-ben a Batthyányi család kapta a Németújvári várral együtt. 1549-től említik a templom körüli castellumot, mely a török elleni végvári láncolat tagja volt.

Az 1698-as Visitatio szerint e templomot nem sokkal előbb újították fel. A hajó zsindellyel fedett, a mennyezet kockatáblás, mellette két fa harangláb áll. Az l600-as évek elejétől 1732-ig reformátusoké volt. 1758-ban jó állapotban találták, l77g-ben és 1829-ben elhanyagolt állapotban volt. 1929-ben kívül-belül felújították. Műemléki kutatás után 1979-81 között helyreállították.

A község Templomszer nevű dombján, igen szép környezetben áll. Mély árok és sánc övezi, a 16. századi erődítés nyoma. Téglából épült, a nyugati rész a karcsú toronnyal 1240 körül épült. Szentélye félköríves volt. Többsoros ívsoros idomtégla párkánya van, falát széles lizénák tagolják. Déli kapuját lefaragott előfalazás övezi, belül egyetlen pilléren nyugvó karzat, csúcsíves diadalív. 14. századi freskómaradványok kívül-belül.

A 15. században kelet felé bővítették, a 16. században bibliai idézeteket festettek a falra. Műemléki helyreállítása előtt a régészeti kutatást, falkutatást Valter Ilona végezte, a helyreállítás tervezője Komjáthy Attila volt.

2001-ben az "Árpád-kori falusi kis- és romtemplomok" c. millenniumi program keretében újra restaurálták.

 

 


Ön a(z) 143974. látogatónk. - Impresszum